Egy szoba kialakítását akkor találjuk vonzónak és sikeresnek, amikor a kompozíciók harmonikusak és a tervezői elemek illeszkednek személyes életstílusunkhoz. A lakberendezés nem egyéb, mint a dolgok kompozícióba rendezése. A cél, hogy megteremtsük az egyensúlyt a rend, a harmónia és az élénkség között.
Tapétaminták
A tapéta sokkal több, mint puszta dekoráció. Ez olyan tervezői elem, amely alkalmas a szobabelső gyökeres átalakítására és a stílusteremtésre. A tapéta jellegét a mintája adja. Attól függően változik a tapéta jellege és kifejezőereje, hogy szigorú laza vagy ritmusos a minta elrendezése. A szigorú mértani minták például stabilizáló hatást fejtenek ki. A minták és a díszítés tanulmányozásában a szín is igen fontos szerepet játszik. Míg a minta üzenetet hordoz és stílust fejez ki, a szín érzést ébreszt. Különösen hatásos lehet az eredmény, ha a tapéta mintája és színe kiegészítik egymást.
A tapéta színeinek jelentése és hatása
Ha ismerjük a színek hatásait és azt, hogy hogyan befolyásolják hangulatunkat, akkor tudjuk a tapétát legmegfelelőbben alkalmazni a dekorációban.
A barna minden árnyalata stabilizáló szín, amely tapétán alkalmazva nyugalmat kölcsönöz a szobának. A sötétzöld tónusok, mint például fenyő- vagy mohazöld barnával kombinálva a biztonság és stabilitás érzetét nyújtják. A zöld tónusok többnyire nyugtató hatással vannak a szoba lakóira. Amikor a térérzetet szeretnénk növelni, a kék tónusok sok fehérrel vegyítve alapvetőek. Különösen a türkizkék és világoskék tágítják a szobát. A szín hatással lehet arra is , hogy milyen hőmérsékletűnek érzékeljük a szobát. A kék a leghidegebb, a vörös pedig a legmelegebb szín. A tiszta vörös férfiasságot és szenvedélyt fejez ki. A rózsaszín azonban puha, törékeny, világos és érzéki. A pasztell tónusok, vagyis egy szín halvány árnyalatai, mindig a könnyedség és nyugalom felé irányulnak. A sárga tónusok mindig pozitív és energikus kedélyállapotot keltenek, ez a sugárzó hatás kivetül a szobára is. Kiegészítő színek: izgalmas és érdekes hatást keltenek. Olyan színeket kell egymással párosítani, melyeknek egymáshoz viszonyított tónusa a legerősebb kontrasztot alkotja. Színárnyalatok: az azonos színcsaládot használó lakberendezési tervek egyszerűek és könnyen kivitelezhetőek. Az egyetlen színhez tartózó árnyalatokat kiegészíthetjük az őket élénkítő vagy sötétítő fehérrel vagy feketével.
Rokon színek: a rokon színek párosításával hozhatunk létre legegyszerűbben harmóniát a lakberendezésben. Az ilyen színcsalád derűt hoz a szobába anélkül, hogy unalmas lenne.
A tapéta megváltoztatja a szobabelsőt
Minták: A sötét tónusú, nagyméretű minták hatására a falfelület kisebbnek tűnik, és arányai megváltoznak. A kisméretű, világos színű minták ellenben optikailag nagyítják a szobát.
Hangsúlyos fal: A sötét hangsúlyos fal alkotja a szoba optikai középpontját. Az ilyen fal előtt álló kontrasztos színű bútor különösen feltűnő. Ha a hangsúlyos fal és a padlófelület mintája hasonló, a létrejövő optikai kapcsolat rövidíti a szobát és a lakályosság érzetét kelti.
Csíkok: A függőleges csíkok szűkítik a szobát, és növelik magasságát. Ezzel szemben a vízszintes csíkozás hatására a szoba alacsonyabbnak és szélesebbnek tűnik. A diszkrét vízszintes hangsúly a falfelület alsó harmadában ugyanakkor nyugalmat és szélességet kölcsönöz a szobának.
Stílus
- Természetes ( romantikus és meghitt)
A lakberendezés folyamatában itt a harmónia a cél. A színek a természetből származnak és nincsenek erőteljes kontrasztok. A választott tapéták struktúrája természetes és olyan mintákkal díszített, mint vadvirágok, levelek és ágak.
- Fiatal (trendközpontú és divatos)
A tapéták különösen nagyméretű mintázatúak, függőlegesen vagy vízszintesen csíkozottak. Az eltérő mintákat kreatívan keverik.
- Dizájn beállítottságú ( funkcionális és objektív)
A világos-sötét ellentét jellemzi a színválasztást. A tapéták dombornyomású csíkokból, barokk mintákból, vagy absztrakt formákból álló mintázatúak. A design a fekete és a fehér, valamint a matt velúr és a fényes felületek kontrasztján alapul.
- Klasszikus (stílusos és elegáns)
A szürke-bézs, a sötét rózsaszín és kék tört pasztell tónusaihoz sok fehér és arany vagy bronzszín társul. A klasszikus stílusú emberek kedvelik a díszítőelemeket és bordűröket: barokk damaszt mintákat, különleges rózsamintákat, mintás tüllt és arabeszkeket. A tapétaminták általában nem tolakodóak, de elbűvölőek és részletekben gazdagok.
A tapéta története
A reneszánsz korban Velence és Firenze a falburkoló anyagok gyártásához szállították az olyan drága szöveteket, mint a bársony, a brokát és a damaszt. A világos színű, virágos és mór mintázat szimmetrikus volt. A tehetős polgárság legfontosabb szobáit faburkolattal és szattyánbőrrel ékesítette.
A barokk korban az egyházi és világi körökben is uralkodóvá vált a fényűzés. A barokkra jellemzők a súlyos színek, a perforált és aranyozott bőr tapéták. Gyapjúszálból készült tapétával utánozták a valódi selymet, brokátot és falikárpitot.
A rokokó korban a formák finomabb és könnyebb stílusra váltottak. Erre az időszakra az aszimmetrikus kagylómotívum volt jellemző. A keleti virágfestészet egzotikus motívumaival díszített kézi festésű kínai tapétákat tekintették a fényűzés csúcsának.
A klasszicizmus korában a politikai rendszer szimbólumait, mint a babérkoszorúkat, és az oszlopokat szigorúan szimmetrikus mintákba rendezték.
A biedermeier korszakra jellemző volt a barátságos, kisméretű mintákkal díszített tapéták, a természetből ellesett romantikus témák, valamint a szobákat a külvilág felé kitágító tájképes panoráma tapéták.
Az 1950-es években az emberek megpróbálták elnyomni a gyászos és sötét háborús évek emlékeit. A tapétákban ismétlődnek az absztrakt, grafikus minták és pasztellszínek.
Az 1960-as években a tapétaminták egyre tekintélyesebbre és hagyományosra, a lakóterek színei pedig sötétebbre váltottak.
Az 1970-es években különösen a műanyag bevonatú tapéták iránt nőtt a kereslet. Ebben a korban gyakran fordul elő faldíszítésekben a spárga, velúr, parafa és fémes tapéta. A foto-tapéta is igen népszerű volt. Az olyan témák, mint őszi erdő vagy pálmák a tengerparton, elfeledtették az emberekkel a jövővel kapcsolatos gondokat.
Az 1980-as években a minták és színek átadták a helyet a texturált, világos falaknak. A középületekben z üvegszálas tapéta dominált.
Az ezredforduló után a retró mintás tapéták ismét divatba jöttek. A digitális nyomtatási technológiának köszönhetően megjelentek az egyéni tapétaminták.
Tapétagyártás
A kezdetben állati bőrből és textíliából készült egyszerű drapériától hosszú út vezet a modern digitális nyomtatásig. Eleinte a kézművesek hagyományos ismeretei és szakértelme, manapság pedig a tapétagyártás technológiai haladása a tapéta fejlesztés motorja. Mára a tapéta szabványosított termékké vált. A feldolgozás műszaki folyamatát útmutatók és műszaki brosúrák írják le. Ezek a műszaki ismeretek képezik a tapétázás alapját minden iparos számára, legyen akár festő-mázoló vagy lakberendező.
Ma az ipari tapétagyártásban általában a rotációs nyomdatechnológiát alkalmazzák. Mindegyik henger csak egy-egy színt nyom. A végleges kép több egymás után következő nyomtatási lépés eredményeként alakul ki.
A flexó nyomtatás egy dombornyomástechnológia, amely rugalmas, szintetikus anyaggal borított hengereket alkalmaz.
A rotációs mélynyomás fényképszerű pontossággal reprodukálja a mintákat, és eközben magas példányszámmal is egységes minőséget biztosít. Sablonnal történik a színbontás, majd a digitális letapogatást követően lézerrel viszik fel a mintát a nyomóhengerre.
A szitanyomást falfestmény tapétáknál, különösen nagyméretű mintáknál vagy kisebb művészi szériáknál alkalmazzák.
A digitális nyomtatás a tapétagyártás legújabb fejlesztése. Ez mindig egy digitalizált mintával indul, amelyet szkenneléssel, fényképezéssel vagy grafikai programmal állítanak elő.
Tapétafajták
- Papír falburkoló anyagok: Ebbe a kategóriába tartozik az összes nyomott, dombornyomott és zúzott papírból készült közönséges falburkoló anyaga.
- Szintetikus falburkoló anyagok (papír alapon): Rotációs szitanyomással papír alapanyagon előállított texturált tapéta. A műanyag granulátum és egyéb műanyag felület is ebbe a kategóriába tartozik.
- Szintetikus falburkoló anyagok (papír alap nélkül): Minden olyan szintetikus alapú tekercses falburkoló anyag, ami nem papír alapanyagra laminált vagy egyéb alapfelületet igényel.
- Gyapjúrostos falburkoló anyagok: Ez a tapétafajta viszonylag új, és egyszerű alkalmazhatóságágnak köszönhetően egyre inkább terjed. A gyapjúrostot tapéta gyártásához egy oldalon impregnált nem szövött rostszálas alapanyagot használnak. Ez elsősorban kötőanyaggal rögzített cellulóz és textilrostokból áll. A ragasztó felvihető hagyományos módon a tapétára, de egyszerűen a falra is. Emellett a gyapjúrostos tapéta nem igényel pihentetési időt, és fürdőszobában is alkalmazható.
Textil falburkoló anyagok: A faldekoráció legrégebbi fajtái közé tartoznak. Papaír vagy gyapjúrostos alapra felvitt rostos szálakból állnak. A textiltapétákat is elláthatják szitanyomott mintákkal.
Fémes falburkoló anyagok: A fémes tapéta nehéz vagy gyapjúrostos alapra laminált vékony alumínium fóliarétegből áll. A réz, arany vagy egyéb fémes hatást áttetsző bevonattal érik el.
Természetes anyagú tapéták: Természetes anyagokból, mint fű, levelek vagy parafa , szemet gyönyörködtető tapéták állíthatók elő.
Egész falas tapétakompozíciók: Az egész falas tapéták nagyméretű fotók vagy grafikai motívumok, amelyek egy teljes falat beborítanak. A hagyományos óriásposzterekhez hasonlóan ezeket a képeket több darabból állítják össze.
Az anyagszükséglet felmérése:
Az európai tekercsméret általában 10,05 m x 0,53 m. A szokásos szobamagasságok mellett ennyi csak 3 teljes csíkra elegendő. Mintás tapétáknál gyakran számításba kell venni a mintaismétlődést, ami azt jelenti, hogy a leszabott felesleg miatt veszteséggel kell számolni. A szabadon illeszthető tapéta felrakásánál nem kell figyelembe venni a mintát, így folytonosan felrakható, és gyakorlatilag nincs leszabási veszteség. A szükséges tekercsszám hozzávetőleges becsléséhez használjuk a következő egyszerű szabályt:
Szoba kerülete x szoba magassága / 5 = tapétatekercsek száma.
A falfelület előkészítése:
A falfelület legyen tiszta, száraz, kemény, sima és enyhén nedvszívó. A régi tapétát és a levált festékréteget el kell távolítani, és a felület egyenetlenségeket el kell simítani.
Por alapú és készre kevert ragasztók:
A megfelelő ragasztóanyag kiválasztása meghatározza a tapétázási munka minőségét. A felrakástól, a falfelülettől és a tapéta fajtájától függően kell megválasztani a megfelelő ragasztót.
A ragasztó felvitele:
A tapéta fajtájától és a mintamagasságtól függően vagy előre leszabjuk a csíkokat, vagy a teljes tekercset a tapétakenő gépbe helyezzük. A ragasztó felvitelekor a fal magasságának megfelelő hosszúságú tapétát kihúzzuk a gépből, majd leszabjuk és pihentetjük, úgy, hogy a felső és alsó részét a teljes hosszúság kétharmadánál illetve egyharmadánál visszahajtjuk. Ha a tapéta nem formatartó alaprétegű pl. papír vagy papír alapú vinyl tapéták, a ragasztóval bekent csíkot nem szabad azonnal felrakni. A gyapjúrostos tapéták különösen méretállóak, vagyis nem zsugorodnak a száradás miatt, nem hullámosodnak, nem nedvesednek át és nem szakadnak ragasztáskor. A gyapjúrostos tapéták nem igénylik a pihentetést sem. Ezek ragaszthatók tapétaragasztó géppel, de felrakhatóak jóval egyszerűbben a fal ragasztózásával is. Ez azt jelenti, hogy a ragasztót magára a falra kell felvinni, és a száraz gyapjúrostos tapétát a ragasztóval bevont falra kell felsimítani.
A tapéta felrakása:
Ahhoz, hogy a tapétacsíkokat egyenesen rakjuk fel, minden falfelületen az első csíkot függőónnal vagy vízszintezővel kell beállítani a saroktól mért 51 cm távolságra. A tapétázást a fénytől végezzük, vagyis az ablaknál kell elindulni. A csíkokat mintegy tenyérszélességű túlnyúlással rakjuk fel a mennyezetre és fektetjük a padlóra, majd felülről lefelé haladva halszálka mintában jobbról-balra simítjuk a falra úgy, hogy megakadályozzuk a buborékképződést. Ezután egy síkban levágjuk a túlnyúlást a mennyezet és padló felé.